Helyi Pedagógiai Program

Nyírturai Móra Ferenc ÁMK

Óvoda és Egységes Óvoda-bölcsőde

HELYI NEVELÉSI PROGRAM

„Keresem minden gyermek titkát, és kérdezem:

hogyan segíthetnék abban, hogy ÖNMAGA lehessen.”

(Janese Korczak)

2013.

TARTALOMJEGYZÉK

 

I. Bevezető

II. Gyermekkép, Óvodakép

1. Gyermekkép

2. Óvodakép

III. Az óvoda átfogó, globális nevelési terve

1. Az óvodai nevelés általános célja

2. Az óvodai nevelés általános feladata

3. Az óvoda sajátos célja

4. Az óvoda sajátos feladata

5. A gyermek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések

6. Sajátos nevelési igényű gyermek a csoportban, az óvodapedagógus feladatai

7. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermek integrált óvodai nevelésének célja

8. Az óvoda nevelésének alapelvei

9. Egészséges életmód kialakítása

10. Érzelmi – erkölcsi nevelés és szocializáció biztosítása

11. Anyanyelvi – értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása

IV. Az óvodai élet megszervezésének elvei

1. Személyi feltételek

2. Tárgyi feltételek

3. Az óvodai élet megszervezése

4. Az óvoda kapcsolatai, az együttműködés lehetősége

V. Az óvodai élet tevékenységformái és az óvodapedagógus feladata

1. Játék

2. Művészeti nevelés

3. Mese, vers

4. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

5. Rajzolás, mintázás, kézimunka

6. Mozgás

7. A külső világ tevékeny megismerése

8. Matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése

9. Néphagyományok az óvodában

10. Munka jellegű tevékenységek

11. Tevékenységben megvalósuló tanulás

VI. Az óvodába lépés feltételei

VII. Az iskolába lépés feltételei az egészségesen fejlődő gyermekek számára

VIII. Gyermekvédelem

1. A gyermekvédelmi munka szemlélete

2. Gyermekvédelmi felelősök munkája

I. Bevezető

Helyi óvodai, egységes óvoda-bölcsőde intézményegységi nevelési programunk elkészítésekor figyelembe vettük az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramját – a hazai óvodai neveléstörténet értékeit, nemzeti sajátosságait, a pedagógiai és pszichológiai kutatások eredményeit, és a helyi sajátosságokat, illetve a Bölcsődei Nevelés-Gondozás Alapprogramját. A Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek az egységes óvoda–bölcsőde intézményben folyó pedagógiai munka alapelveként határozza meg:

a)      az óvodai nevelésnek az emberi gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi gyermeki jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia, az egyenlő hozzáférés biztosításával.

b)      a gyermeket – mint fejlődő személyiséget – gondoskodás és különleges védelem illeti meg.

c)      a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő szerepet játszanak.

Az óvodai nevelés Országos Alapprogramja alapján érvényesülhetnek az óvodai nevelésben a különböző pedagógiai törekvések, mivel az Alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek és széleskörű módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekében tartalmaz. Az óvodánk saját nevelési program alapján dolgozik. Helyi programunk a környezeti, művészeti nevelést helyezi előtérbe, hagyományápolással erősíti a környezet és szülőföld szeretetéhez való kötődést.

A program elkészítésekor az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja mellett figyelembe vettük: a Nemzeti, Etnikai Kisebbség Óvodai nevelésének irányelveit, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelveit.                                                      A Bölcsődei Nevelés-Gondozás Alapprogramja, a bölcsődékben folyó szakmai munka szabályozásának legmagasabb szintű dokomentuma, iránymutatást ad, megfogalmazza a 2-3 éves gyerekek intézményi nevelésének nevelési-gondozási feladatait, elveit, célkitűzéseit, a bölcsődei tevékenységek formáit, figyelemmel a kisgyermekek ellátásának szakmai elveire, követelményeire.

Programunk ajánlása:

Az óvoda mikro és makro környezetének, ezen belül is kiemelten:

- a bölcsődés- óvodás korú gyerekeket nevelő családok, édes- és nagyszülők,

- településeink általános iskolai vezetése, nevelőközösség

- az óvoda fenntartói figyelmébe.

 

A helyi nevelési program a 2-3 ill. 3-6-7 éves gyerekek óvodai életének teljes tartalmát felöleli, életbelépésével az intézmény elsőszámú dokumentumának számít.

Rendszerbe foglalja az egész óvoda nevelését, fejlesztési gyakorlatát amit minden óvónő alkalmaz a napi nevelőmunkáljában valamint a 2-3 éves gyerekek gondozásának nevelésének elveit, célkitűzéseit a tevékenységek formáit. Az intézmény dolgozói összehangolt nevelőmunka során valósítják ezt meg az egységes óvoda-bölcsődében dolgozó óvónők, gondozónő és a dajkák.. Egyesíti a hazai óvodai gyakorlat megőrzendő tapasztalait illetve a hazai bölcsődei nevelés-gondozás értékeire épít a mindennapi élet során. Az óvodapedagógia, bölcsődei gondozás-nevelés hagyományainak elemeit is felhasználva, életelvű nevelési gyakorlat megvalósítását tűzte ki célul. Meghatározza a fejlődés-fejlesztés várható eredményeit, szervezeti és időkereteit, ellenőrzési és értékelési rendszerét.

 

Bízunk abban, hogy a jövőben is,a 2-3 ill. 3-6-7 éves gyerekek nevelése községeinkben közös felelősséggel, a gyermekek személyiségének és jogainak tiszteletével valósul meg, amely nevelési folyamatban a felnőttek közösségén belül is érvényesül a tolerancia, a humanitás, az együttműködés.

 

A családok, és az óvoda jelenléte településeinken a sokrétű kapcsolatrendszerével közösségszervező. E közösségszervező hatása miatt is presztízse van. Reméljük, hogy az óvoda jövőképéről gondolkodók és ezért felelősen cselekvők számára mindenképpen meghatározó ez az erő és ennek a jelenléte, hiszen ŐK a közös szeretetünkön és nevelésünkön felnőtt gyerekek a XXI. sz. alkotó-formáló tagjai lesznek.

 

„A gyermeket tisztelettel kell fogadni,

szeretetben kell felnevelni, és szabadságban kell elengedni.”

(Vekerdy Tamás)

 

A pedagógiai munkánk alapja a gyermek szeretete, tisztelete. A gyermek személyiségének alapos ismeretével, a testi – lelki szükségleteinek maximális figyelembevételével és kielégítésével, a szeretetkapcsolat sokszínű, változatos tevékenységének őszinte kifejezésével valósul meg.

Az óvodai-bölcsődei nevelés gyermekközpontú, befogadó nevelés, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakozására törekszik, biztosítja minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, a szeretetteljes nevelést.

A gyermek védelme, jogainak biztosítása a pedagógiai tevékenység folyamatában prioritásként érvényesül.

A nevelést tudatosan irányító pedagógus személyes hatását a céltudatosság jellemzi, aki a tudatos – tervszerű személyiségfejlesztő hatásával segíti a gyermek képességeinek, adottságainak fejlődését, lehetővé téve a tehetségek kibontakoztatását.

A gyermek személyiségének alakítása – fejlődése során, természetes módon van jelen aktivitásának, érdeklődésének, önállóságának, együttműködésének, kommunikációs készségének a fejlesztése, - az óvodáséveket követő időszak tanulás iránti vágyának megalapozása.

A gyermek érdekében a család tisztelete, elfogadása, a családdal való differenciált együttműködés jellemzi óvodai tevékenységünket.

A nemzeti etnikai kisebbséghez tartozó és migráns gyerekek óvodai nevelésében biztosítani kell a kisebbségi, önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

Az óvodáskor végére a gyermek természetes módon együtt él a különbözőségekkel, korának megfelelő mértékben, empatikus, szolidáris játszótárs, csoporttárs.

Minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, s a mi feladatunk, hogy kiteljesedéséhez az alapokat lerakjuk, a boldog, sikeres és alkotó élethez szükséges kompetenciákat megerősítsük.

 

Az óvoda hivatalos elnevezése: Nyírturai Móra Ferenc Általános Művelődési Központ

Rövid neve: Nyírturai Móra Ferenc ÁMK

Az intézmény székhelye: 4532 Nyírtura Arany János út 16 168/2 hrsz

                                         

 Az intézmény telephelyek, feladat-ellátási helyekés címük:

 Nyírturai Móra Ferenc ÁMK Közösségi Háza és Könyvtára

  4532 Nyírtura Rákóczi út 43. 206/1 hrsz                                    

Az intézmény tagintézménye: Nyírturai Móra Ferenc ÁMK Sényői Tagóvodája

                                                     4533 Sényő Kossuth út 20/C 2 hrsz

Az intézmény jogelődje: Móra Ferenc Óvoda Nyírtura Arany János út 16.

                                          Ibrány-Sényő Óvoda 4484 Ibrány Szabolcs út 8.

 

Az óvoda fenntartója: Nyírtura-Sényő Köznevelési és Közművelődési Intézményfenntartó      

                                        Társulás Nyírtura Arany János út 14.

                                      

OM azonosító: 201929

 

Az óvoda-bölcsőde a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermekek 2. életévétől az iskolába lépésig, legfeljebb 8 éves korig.

 

 A bölcsődei nevelés-gondozás célja:    

A családban nevelkedő kisgyermek számára a családi nevelést segítve, napközbeni ellátás keretében a gyermek fizikai és érzelmi biztonságának megteremtésével, feltétel nélküli szeretettel és elfogadással a gyermek nemzetiségi, etnikai hovatartozásának tiszteleben tartásával, indentitásának erősítésével, kompetenciájának figyelembevételével, tapasztalatok szerzésének biztosításával, viselkedési minták nyújtásával elősegíti a harmónikus fejlődést.

Hátrányos helyzetű családok gyermekei esetében a hátrányok és következményei enyhítésére, az esélyegyenlőség biztosítására kell törekedni. A csoportban gondozható, nevelhető speciális nevelési igényű gyermekek esetében a szükséges fejlesztés biztosításával segíteni kell a rehabiltációt.

A bölcsődei gondozás-nevelés alapelvei:

A családi nevelés elsődlegességének tisztelete

A gyermeki személyiség tiszteletének elve

A nevelés és gondozás egységének elve

Az egyéni bánásmód elve

A biztonság és stabilitás elve

Az aktivitás, az önnállósulás segítésének elve

Az egységes nevelő hatások elve          

Az óvoda nevelőtestülete egységesen vallja:                                                           

  A gyermeknek jogában áll megélni a gyermekkor ezernyi csodáját, az élet szépségeit, teljességét.  Óvodánk harmónikus boldog gyermekeket akar nevelni. Esélyegyenlőségre törekszik, a hátrányok kompenzálásával esélyt nyújtva a boldog gyermekkor megélésére.

Tiszteletben tartjuk a gyermek személyiségét, biztosítjuk az egyéni jogokat, igyekszünk őt teljes mértékben megismerni, megérteni és elfogadni, segítőként állni mellette.

Mivel a gyermek érzelmi kötődése útján ismeri meg a környező világot, alapvetően fontosnak tartjuk az érzelmi biztonság nyújtását. Ez feltétele annak, hogy érdeklődjön az őt körülvevő világ iránt, fogékony legyen az új ismeretek befogadására.

Az intézmény funkciójából eredően neveljük, védjük, gondozzuk gyermekeinket, biztosítva a korszerű, optimális feltételeket. A gyermeki fejlődésbe vetett bizalom alapján elősegítjük, hogy eligazodjanak az őket körülvevő világban, megtanulják hogyan éljenek a közösségben, az óvodai életen keresztül felkészítjük az iskolai közösségi életre.

A tartalmas, színes tevékenységek révén személyiségük, egyéni képességeik fejlődnek, mely szorosan kapcsolódik a gyermek egyéni szükségleteinek figyelembe vételéhez, melyben hangsúlyt kap a szabad játék.

A környezet fenntarthatóságának érdekében szükséges ismeretek, magatartási minták, értékek és életviteli szokások kialakítása.

Ösztönözzük az óvodások élményszerű tapasztalatszerzését (kirándulások parkokba, bemutatóhelyekre, állatkertbe, természetséták), mindezek elősegítik a környezetre figyelő magatartásforma megalapozását.

Az óvodai nevelésben biztosítjuk az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését az interkulturális, multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

 

 

 

Az Óvodai nevelés Országos Alapprogramja, a helyi nevelési tapasztalataink, valamint a sajátos és specifikus pedagógiai tevékenység alapján végezzük óvodai munkánkat.

Személyiségfejlesztő munkánk alapján óvodánk tevékenységét az alábbi célok határozzák meg:

·         Az óvodásgyerekek egyéni és differenciált személyiségfejlesztéséhez a kiegyensúlyozott, szeretetteljes, nyitott, empatikus, toleráns légkör folyamatos biztosítása, amelyben domináns elemként érvényesül a mozgásra és játékra épített fejlődés elősegítése.

·         A gyermekek tapasztalataira, élményvilágára építve a fejlesztés legfontosabb színtere a játék. Fontos feladat az ehhez szükséges feltételek megteremtése.

·         Az óvodásgyerekek sokoldalú élményszerzési lehetőségeinek biztosítása kiemelten a játékban, a művészeti nevelésben /mozgás – irodalom – zenei – vizuális nevelés/, a környezet megismerésében, védelmében.

·         Az élmények feldolgozása a nevelési - tanulási folyamatban sokoldalú tevékenységgel biztosított.

·         Az anyanyelvi nevelés: a beszéd, a kommunikáció a nevelés minden területén komplexen van jelen.

·         Egészséges óvodai környezet megteremtése, amelyben a gyermekek testi szükségleteinek kielégitése, helyes életritmusának, egészséges táplálkozásának, testápolási igényeinek, mozgásának, edzettségének kialakítása segitse elő az egészséges életmódra nevelést.

·         Sajátos nevelési igényű gyerekek neveléséhez szükséges feltételek biztosítása.

·         Az óvodásgyermek otthoni, családi hátterének, környezetének /életvitel – értékrend/ és változásainak pontos és folyamatos ismerete. A szülőkkel való együttnevelés folyamatosságának megtartása és a közös felelősség érvényesítése a gyerekek nevelésében, az óvodáséveket követő időszak tanulás vágyának megalapozása, az iskolai beilleszkedés közvetett segítése.

A művészeti nevelés célkitűzéseinek keretében ismerjék meg a gyerekek a magyar népművészetet és szokásokat, kiemelten a helyi hagyományokat:

- népi játékok,                                                                      

- népi mesterségek,

- irodalmi tárgyi kultúra,

- településünk növényi és állatvilága,

- a természetes anyagok és azok felhasználási lehetőségével való ismerkedés.

 

Az egészségesen fejlődő gyermek belső érése, a családi és az óvodai nevelés eredményeként egyéni adottságaitól függően 6 – 7 éves korára eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget, megérik az iskolai rendre, feladatokra.

 

A program komplexitásával segíti az érzelem gazdagságát, a képzelet, a felfedező-, és alkotókedv, az egyéni képességek kibontakozását, a gyermeki személyiség kiegyensúlyozott fejlődését, melyek során megalapozódnak a tanulást elősegítő készségek, képességek, személyiségjegyek, jellembeli, erkölcsi tulajdonságok.

 

Az alapvető értékekben legyen hangsúlyos:  

- a gyermek tisztelete, jogainak védelme, szeretetének éreztetése

- a gyermek egyéni fejlődési ütemének figyelembevétele

- az egészséges életmódra,

- a környezetbarát szemléletre,

- a művészi értékek befogadására, alkotásra

- a kommunikációs kultúra emelésére való nevelés, valamint

- a humor, a derű, kreativitás, természetes jelenlétének biztosítása.

 

 

Az óvodai nevelés sajátos célja az, hogy az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével (ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is) segítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, segítse elő a gyermeki személyiség kibontakoztatását.

Az enyhe testi, érzékszervi, értelmi beszédfogyatékos és a megismerő funkciók vagy viselkedés fejlődési zavarával küzdő gyerekek integrált személyiségfejlesztése. E gyerekek számára a differenciált beiskolázás esélyének megteremtése.

A különbözőségek elfogadása és tisztelete.

Az etnikai óvodásgyerekek saját, ill. integrált csoportban történő személyiségfejlesztése.

A gyerekek egyéni fejlettségének és életkori sajátosságainak megfelelő differenciálás –  saját és részidős csoportokban.

A nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó és migráns gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell a kisebbségi önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

Szükség esetén külső szakemberek bevonása a gyerekek személyiség fejlesztésébe

(pszichológus, logopédus, gyógytornász, vagy más gyógypedagógus, konduktor) közreműködése. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, hátrányos helyzetű, érzékszervi vagy mozgássérült gyermekek nevelése, speciális ismereteket, sajátos törődést igényelnek.

5. A gyermek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések

• Minden gyermek feltétel nélküli elfogadása. Személyiségük, képességeik, tehetségük kibontakoztatása – elsősorban a játékon keresztül közvetített, az életkornak megfelelő élmény és eszközrendszer biztosításával.
• Minden gyermeket megillet a neki megfelelő bánásmód.
• A követelményszint életkornak és egyéni képességeknek megfelelő módosítása.
• Fokozott tolerancia, elfogadó magatartás a halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, magatartási, tanulási zavarral küzdő gyermekekkel, családokkal.

6. Sajátos nevelési igényű gyermek a csoportban, az óvodapedagógus feladatai

• A gyermek és körülményeinek megismerése, regisztrálása, folyamatos kapcsolattartás a szülőkkel, illetve a szakemberekkel.
• A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentése, kompenzálása, a képességek kibontakoztatása.
• A speciális nevelési szükségletekhez, életkori sajátosságokhoz támasznyújtás, érzelmi biztonság.

A fogyatékos gyermeket elfogadjuk olyannak, amilyen. Esetükben lényeges bizalmuk elnyerése, öntudatuk erősítése. Játékuk során képességeikhez mérten adjunk számukra feladatokat.

A nevelés hatására a sérülés arányában a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is ki kell alakulnia az alkalmazkodó képességnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek. Mindig annyi segítséget kapjon a gyermek, hogy önállóan tudjon cselekedni.

Fejlesztési területek

• szociális készségek fejlesztése, önbizalom fejlesztése
• nagymozgás – testséma
• téri észlelés – téri tájékozódás, irányfejlesztés
• nyelvi kifejezőképesség
• finommozgás – grafomotorika
• verbális észlelés – beszédmotorika, szókincsbővítés
• vizuális emlékezet – figyelem

7. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermek integrált óvodai nevelésének célja

A társadalmi kohézió erősítése, a hátrányt szenvedők társadalmi integrációja, a szociális hátrányok kompenzálása. Az óvoda törekszik a mélyebb együttműködésre a szülőkkel, a gyermekjóléti szolgálattal, védőnői hálózattal, a fenntartóval, az iskolával és más intézményekkel. Az óvoda csak a nevelési szocializációs folyamatot közvetlenül akadályozó tényezők felszámolása terén bír hatékony eszközökkel.

Szervezési feladatok

• A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai beíratásának támogatása.
• Integrációt elősegítő csoportalakítás: arányos elosztás
• Az igazolatlan hiányzások minimalizálása
• A szülők munkába állását lehetővé tévő nyitva tartás kialakítása

A pedagógia munka kiemelt területei

• Óvodába lépéskor komplex állapotfelmérés (részletes anamnézis)

• Kommunikációs nevelés (szókincs, nyelvi kifejezőkészség, beszédértés, beszédészlelés fejlődésének elősegítése)

• Érzelmi nevelés, szocializáció (az intézményes nevelésbe illeszkedés elősegítése, bizalom, elfogadás, együttműködés)
• Egészséges életmódra nevelés (egészségtudat kialakítása, táplálkozás)

8. Az óvoda nevelésének alapelvei

·         Az óvodai nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatását.

·         A gyermeki személyiséget, tisztelet, elfogadás, szeretet és megbecsülés övezi.

Az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik:

A gyerekek nevelése családias, elfogadó, a szabadság élményét, a mindennapok és a holnap örömélményét is biztosító szeretetteljes légkörben folyik, ahol az elképzelések, gondolatok és az alkotás különböző megnyilvánulásaihoz a feltételek folyamatosan biztosítottak. A gyerekek minden nap megélik a szeretet, az elfogadás számtalan jelének kinyilvánítását a velük foglalkozó felnőttek természetes viszonyulásaiból, amelynek hatására a gyermek a felnőtt és gyermek kapcsolataiban is tanulja, utánozza, alkalmazza mindezt.

A gyerekek számára az egészséges, biztonságos, esztétikus környezeti feltételeket a velük foglalkozó felnőtteknek folyamatosan úgy kell biztosítani, hogy az adekvát motiváló hatására a gyermek tevékenységeiben az önállóságra törekedjen. A saját személyével kapcsolatos szükségletei kielégítését egyre önállóbban, az iskolai évek kezdetére teljes biztonsággal végezze. A felnőttek személyes példája, megjelenése minden helyzetben és körülmények között pozitív példaként hat a gyerekek személyiségfejlődésére.

Az egészséges életmódra nevelés fontos része a testi-lelki szükségletek biztosításán belül a szabad mozgás, a jó és tiszta levegő biztosítása, különös tekintettel a szabadban való idő biztosítására minden nap és minden évszakban. A téli évszakban fontos a gyógynövények párologtatása a csoportszobákban.

Nagy figyelmet kell fordítani az eltérő táplálkozási szokásokra, az egyéni bánásmód elvének alkalmazásával. Az óvoda napirendje rugalmas, megengedő, amelyben fontos az étkezés, a pihenés, a mindennapi mozgásos tevékenység naponként meghatározott idejének betartása. 5-6-7 éves gyerekeknél kiegészítve a naponkénti játékos tanulási tapasztalatszerzéssel. Az óvodai napirendet meg kell ismertetni a családokkal, kialakítva /törekedve/ a család és az óvoda összehangolt napirendjére.

A gyerekek öltöztetése többrétegű, amelynek szülői elfogadtatása a gyerek egészségvédelme és a tapintat szempontjából fontos. Az óvodában a váltócipő használata kötelező érvényű. A szülők sem nélkülözhetik a váltócipő használatát akkor, amikor az óvodában a gyerekek életterét használják /hagyományápoló rendezvények, napi találkozások alkalmával/. A 3-4 éves és az 5-6-7 éves gyerekeknek a sokmozgásos testneveléshez, testedzéshez a heti egy, ill. két kötelező foglalkozáshoz a tornafelszerelés használata kötelező – a szülők biztosítják. A késő őszi, téli évszakban, a szabadban való levegőzéshez – az időjárástól függően – célszerű az esőkabát és gumicsizma használata. Minden gyereknek legyen saját fésűje, fogmosó felszerelése, amelynek időszakonkénti és szükségszerű fertőtlenítése a dajka nénik – esetenként – a szülők feladata.

A gyermekorvos nevelési évenként két alkalommal, ill. szükség szerint végeznek felmérést a gyerekek testi fejlettségéről, amely kiegészül az óvodapedagógusok megfigyelésével, pedagógiai elemzésével.

A gyermek egészségével, testi fejlődésbeli változásaival összefüggő észrevételeket az óvodapedagógusok jelzik a szülőknek és viszont.

Az intézmény adottságai: szociokulturális környezete, épülete, udvara, kertje, helyiségei a gyermek fejlődéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezetet nyújtják.

A gondozási, a testi nevelési, a mozgásfejlesztési feladatok ellátása, a higiénés szabályok betartása, biztosítja az intézményben a gyermeki szervezet általános védekezőképességének fokozását, a betegségek megelőzését.

Egészségfejlesztési Program

Az egészség a fizikai, mentális és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya. Az egészségfejlesztés magában foglalja az egészségmegőrzést, prevenciót, és a betegség mihamarabbi gyógyításához szükséges nevelést, oktatást, így tehát az egészségnevelést is.

Óvodánkban az egészségfejlesztés célja, hogy a nevelési – oktatási intézményben eltöltött időben minden gyermek részesüljön a teljes testi – lelki jólétét, egészségét, egészségi állapotát hatékonyan fejlesztő, a nevelési – oktatási intézmény mindennapjaiban rendszerűen működő egészségfejlesztő tevékenységekben.

Az értelmi fejlesztés igénye:

A program tartalmazza a gyermekek ismereteinek bővítését, hogy egyre több ismeretet szerezzen szervezete működéséről, az egészségvédelem alapkérdéseiről (pl. kórokozók, fertőzés, betegség, táplálkozás, aktív mozgás és pihenés, az érzékszervek higiénéje és védelme)

Az egészséges életmód nevelésének feltételei

• Az óvodánk épülete és udvara alkalmas a hatékony nevelő – oktató munka érvényesítésére. Az óvoda udvarának alakítása folyamatos, eszközökkel való felszereltsége évente bővülő.
• A lehetőséget biztosítuk a mindennapos mozgásfejlesztésre az ehhez szükséges eszközök folyamatos bővítése jellemző.
• A kiszolgáló helyiségek az előírásoknak megfelelőek (wc, mosdó, öltöző, előtér).
• A csoportszobákban az adott cél kihasználására való törekvés (bútorzat, berendezési tárgyak, a gyermek fejlődéséhez szükséges, egészséges, és biztonságos környezet kialakítása).
• Az intézmény felszereltsége, eszközzel való ellátottsága (tisztálkodási felszerelések, felnőttek munkavégzését segítő eszközök, nevelőmunkát segítő játékok és egyéb eszközök, speciális eszközök, egészség- és munkavédelmi eszközök) biztosítják az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítását.

A nevelési – oktatási intézményünk mindennapos működésében kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermek egészségéhez, biztonsághoz való jogai alapján a teljes körű egészségfejlesztéssel összefüggő feladatokra, amelyek különösen fontosak:

1. Az egészséges táplálkozás.
2. A mindennapos testnevelés, testmozgás.
3. A testi és lelki egészség fejlesztése.
4. A bántalmazás és erőszak megelőzése.
5. Baleset – megelőzés és elsősegélynyújtás.
6. Személyi higiénia

Intézményünkben folyó teljes körű egészségfejlesztés figyelembe veszi a gyermekek biológiai, társadalmi, életkori sajátosságait, beillesztjük az intézményben megvalósuló átfogó prevenciós programokba.

1. Az egészséges táplálkozás

Kisgyermekkorban a táplálkozás a fejlődés alapfeltétele. Az óvodáskorú gyermek táplálkozási szükségletét nem lehet a felnőttek szükségleteihez arányosítva levezetni, mert a kisgyermek anatómiai – biológiai sajátossága más. Óvodánkban előtérbe kerül, hogy az óvodáskorú gyermek étrendjében ne szerepeljen zsíros étel, erősen fűszerezett, illetve nehezen emészthető táplálék. Nem az étel elkészítése, hanem az étkezés lebonyolítása alkotja az óvodapedagógus egészségvédelmi feladatát. Az étkezés előkészületeiben a gyermekek is részt vesznek, életkori fejlettségüket figyelembe véve. Étkezéskor részesei az önkiszolgálásnak.

Az egészséges táplálkozás megkedveltetése érdekében az óvodai csoportokban gyümölcs és zöldségnapokat szervezünk, mely által évszakonként megismerkedhetnek a különböző ízekkel. A kiválasztó szervek megfelelő működése érdekében a gyermekeknek folyadékot biztosítunk a csoportszobában és az udvaron egyaránt.

2. Testmozgás, mindennapos testnevelés

A gyermek mozgásigénye folyamatos kielégítésre vár. A mozgás segíti a gyermeket a környező világ jobb megismerésében, a környezet felfedezésében. Fontos a mozgásigény kielégítése, nagy és finommozgások fejlesztése. A változatos mozgáslehetőség biztosítása óvodásaink számára kiemelt feladat, ezért minden nap alkalmat teremtünk rá. Ha az idő engedi, sokat tartózkodunk a szabadban. Az udvari tevékenység mellett a séta, a kirándulás egészíti ki a levegőzést. A mozgáshoz változatos eszközöket biztosítunk, melyek alkalmasak a nagy és finommozgások fejlesztésére. A változatos mozgáslehetőség biztosítása óvodásaink számára kiemelt feladat. A kisgyermek mozgásszükségletének kielégítése legnagyobb részt a játéktevékenység útján valósul meg, ennek megfelelően a mindennapi testnevelés középpontjában is a sok mozgással járó játék áll. Időpontját az óvodapedagógus szabadon választhatja a rugalmas napirend keretein belül. Az óvodai testnevelés során alkalmazott mozgásformák alkalmassá tehetik a gyermeket az életen át tartó sporttevékenység megalapozására.

A mozgás sokoldalú tevékenysége és feladatrendszere átszövi az egész óvodai életet. Lényeges a mozgásos tevékenységek pozitív megerősítése, szükséges és elegendő szabályok megtanítása.

Törekszünk a mozgásra inspiráló mozgásos környezet kialakítására az udvaron és a csoportszobában egyaránt: jó hangulatú mozgástevékenységek megszervezése, a gyermekek edzettségének, teherbíró képességének, fizikai fejlődésének, ügyességének, ellenálló képességének fejlesztésére.

3. Gondozás, testi – lelki szükséglet kielégítése

Elemi feladatunk, hiszen a jó közérzet alapfeltétele a gyermek mindennemű tevékenységének. Gondozási feladatok: testápolás, öltözködés, táplálkozás, pihenés. E területek az egészségmegóvás alapjai, amit tudatosítunk nevelésünk során. Példát mutatunk, megismertetjük az ezekhez fűződő szokásokat.

Mivel minden gyermek máshol tart a fejlődés területén, a gyermekről anamnézist veszünk fel, és erre építjük a segítségnyújtás módját, mélységét. A segítségnyújtás kölcsönös bizalomra, meghitt viszonyra épül, a kapcsolatépítés egyik lehetősége.

A gyermekek gondozásában a dajka segítségét vesszük igénybe, aki az ideje nagy részét a gyermekcsoporttal tölti.

Minden tevékenységet tudatos, pontos szóbeli megerősítés kísér a gondozási feladatok és önkiszolgáló feladatok végzése közben.

Az önkiszolgáló feladatok végzése közben az óvodapedagógus feladata a gyermek egyéni ismerete, a segítőkészség, a tapintat és türelem biztosítása. Az önkiszolgáló tevékenységek célzottan alakítják a gyermek önképét, önállóbbá válását.

Fontos a gyermek életkorának megfelelő életritmus kialakítása, melynek során az óvodapedagógus figyelembe veszi a különböző otthoni körülmények közül érkező gyermekek egyéni igényeit.

A gondozási feladatok teljesítése megteremti a nevelési hatások komplex érvényesülésének feltételeit, alapja a jó szokások kialakításának.

4. Bántalmazás és erőszak megelőzése

A gyermekvédelem a gyermek jogainak érvényesítéséhez, a szülők kötelességeinek teljesítéséhez, a veszélyeztetés megelőzéséhez nyújt jogi hátteret. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek jogainak védelmét, a hatósági intézkedések lebonyolítását a családra, az óvodára, a gyermekvédelmi intézményrendszerre, továbbá az egyes szakszolgálatokra és a társadalmi szervezetekre bízza. A gyermek jogainak érvényesítése elsődlegesen a családra tartozik, ebből az óvodai nevelés kompetenciakörébe a személyiség fejlesztése, a veszélyeztetettség megelőzése, a gyermekvédő szolgáltatást nyújtókkal való kapcsolat tartozik. A gyermekvédelmi feladatokat az óvodapedagógusok a gyermek egészségügyi szakszolgálattal alaptevékenységként látják el, hivatásbeli alaptevékenységük elválasztatlan része a gyermekvédelem. A gyermek a veszélyeztetett helyzetét félelem, szorongás, agresszív viselkedés jeleinek kíséretében hozzátartozói köréből hozza magával az óvodai életbe. A veszélyeztetettség hátterében leggyakrabban alkoholista, kábítószer élvező, nagydohányos, bűnöző magatartású családi háttér fedezhető fel. A felderítés és tanácsadás családlátogatással, egyéni beszélgetéssel, a nevelési tanácsadó vagy orvosi tanácsadó bekapcsolásával történik. A bántalmazott gyermeken az óvodapedagógus felderíti az olykor hosszan tartó bántalmazás nyomait, és intézkedik a szülőknél, illetve a családsegítő szolgálatnál a bántalmazás megszűnése érdekében.

5. Baleset – megelőzés és elsősegélynyújtás

A gyermek figyelmét felhívjuk biztonságuk, testi épségük megőrzése érdekében a balesetvédelem szempontjából fontos szabályokra.

A baleset megelőzés elvei:

·         Ép, jó minőségű és anyagú eszközök használata.

·         Gyakori felülvizsgálatok, javítás.

·         Állandó felügyelet.

·         A talaj, közlekedő utak tisztán tartása.

·         Nagyméretű eszközök rögzítése.

·         Ruházat ellenőrzése

·         Baleset megelőzés szabályainak a betartása.

·         Eszközök idényjellegű használata.

A csoportszoba berendezését körültekintően válogatjuk meg. A bútorok megfelelnek a gyermekek méreteinek. Lehetőség szerint kiküszöböljük az allergén anyagokat. A balesetveszély elkerülése érdekében éles, sarkos tárgyakat nem helyezünk el a csoportszobában. Árnyékolással védjük gyermekeinket a tűző nap káros hatásaitól. A dekorációban színharmóniát igyekszünk teremteni, melyet szemmagasságban helyezünk el.

A mosdóban figyelünk a padlók csúszásmentességére. A dajka nénik folyamatosan fertőtlenítik a WC-t, mosdót és a gyermekek eszközeit. A tisztítószereket biztonságos, zárt helyen tároljuk. A gyermekek neve, jele jól látható, esztétikusan van elhelyezve az öltözőszekrényen. Eszközeink többsége megfelel az európai uniós normáknak. Folyamatosan ápoljuk, szükség szerint javíttatjuk azokat. Az udvaron mindig biztosítunk megfelelő számú felnőtt felügyeletet. A homokozókban lévő homokot lehetőség szerint cseréljük. Tavasztól  őszig időközönként felássuk és locsoljuk.

 

6. Személyi higiénia

A szomatikus nevelés körében mindennapos óvodai feladat a személyi higiénére való nevelés (testápolás, ruházat, helyes táplálkozás, a kulturált étkezés gyakorlása), az óvoda környezeti tisztaságának megóvása, a fertőző betegségek és testtartási rendellenességek megelőzése.

A gyermek a családból érkezik az óvodába, magával hozza otthoni higiéniás szokásokat, melyek nem feltétlen azonosak az óvoda mindennapos tisztálkodási, testápolási rendjével. Óvodapedagógusaink feladata a gyermek higiéniás állapotának a megítélése, illetve a testápolás pótlása, mely az óvodapedagógustól bensőséges ellátását igényli. A higiéniás szemlélet átadása nem jelenthet a gyermek számára megszégyenítést.  

Személyi higiéniás nevelési feladatok:

·         A kézmosás szokássá fejlesztése szeretetteljes légkörben.

·         A saját személyi felszerelés (fésű, fogmosó, tornafelszerelés…stb.) rendben tartása és helyes használata, mely minden gyermek számára külön – külön áll rendelkezésre.

·         Wc, illetve papír helyes használata, folyékony szappannal való kézmosás gyakorlása..

·         A szervezet egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a napi pihenés. Ehhez szükséges a tiszta levegő, a csend, a nyugalom, és a kényelmes ruházat. A szülők gondoskodnak az ágynemű mosásáról, a kispárna és takaró biztosításáról.

·         A szülő részéről tiszta, megfelelő méretű ruházat és váltóruha biztosítása.

 

Kellő figyelmet fordítunk óvodánk tisztaságának megóvására, szépítésére, virágosítására, szebbé tételére.

 

Pszicho – higiéniás egészségvédelem

Nagyon fontos feladat, hiszen a lelki eredetű problémák negatívan hatnak a fizikai állapotra. Ennek elkerülése érdekében az óvodapedagógusok kellő figyelmet fordítanak a megszégyenítés elkerülésére, lehetőség szerint alvásidőben, WC használatakor megteremtjük a nyugalmat, csendet, az intimitást.

Nem siettetjük a gyermeket alapvető tevékenységeiben, nem terheljük túl a gyermeket, meghallgatjuk problémáikat, biztosítjuk a rendszerességet, a rugalmasságot, igyekszünk csökkenteni a konfliktusokat, nem tűrjük el a gyermekek közötti megkülönböztetést, erőszakot. Szükség esetén lehetőséget biztosítunk a beszédhibás gyermekek logopédiai fejlesztésére.

A mai felgyorsult világunk egyre újabb egészségvédő / egészségfejlesztő feladatok elé állítja az óvodai nevelést. Az egészségfejlesztés kisgyermekkortól kezdődik, így az óvodai nevelés megalapozó jelentőségű a személyiségfejlesztésben. A gyermek egészsége társadalmi ügy, megvédése és fejlesztése a nemzeti nevelési program szerves része, így válik az egészségpedagógia az óvodapedagógus kulcsfeladatává.

A mindennapos óvodai nevelés az egészséget, mint alapvető értéket állítja minőségfejlesztési programjába, integráló akcióiban biztosítja az esélyegyenlőséget, fejleszti és korrigálja életmódbeli képességeit.

 

Az óvodáskorú gyermek viselkedését érzelmei vezérlik, ezért fontos az érzelmi biztonságra épülő szeretet kapcsolat a felnőttek és a gyermek között.

A közösségi nevelés hangsúlyos, körültekintő minden óvodai csoportban, minden óvodai dolgozóra vonatkoztatva és a szülőkkel való együttnevelés folyamatában is. Helye a nevelés folyamatában központi szerepet tölt be, amelyben az érzelmi nevelés, az érzelmi kapcsolatok, az együvé tartozás, a segítés, a másokra való figyelés, a különbözőségek elfogadása, tiszteletben tartása, mint elfogadott magatartási formák érvényesülnek.

Mindezek szolgálják a gyermek én tudatának alakulását, teret enged érvényesítő törekvéseinek, a közös élmények erejével hat, amely a szocializáció szempontjából nélkülözhetetlen. A közös élmények sokszínűsége a mindennapok természetes része, amelyet meghatározott időszakonként és időben a gyermek és felnőtt közös ünnepnapjai és rendezvényei egészítenek ki. Ezáltal ismerje meg szűkebb és tágabb környezetét, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja.

A nevelés során a gyerekek erkölcsi tulajdonságai pl.: önzetlensége, akarati tulajdonságai, valamint önfegyelme, feladat- és szabálytudata fejlődik, amely elősegíti a normarendszer megalapozását. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése.

A kiegyensúlyozott, családias légkör erősíti a szabadságélményt, a szabad önkifejezést és a gyermek önérvényesítő törekvéseit. Az óvónő mindezt segíti, szükség esetén egyéni fejlesztéssel vagy a gyerekek közötti kapcsolatok erősítésével is.

A gyerekek óvodai beszoktatása szakaszos, amelyben a gyerekek érdekében a szülők, mint az óvónő nevelőtársai aktívan vesznek részt.

Az óvoda biztosítja a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek speciális fejlesztését, szükség esetén megfelelő szakemberek bevonásával.

 

Tehetséggondozás:

A tehetség „felmérése” 3 – 5 éves korban a napi tevékenységek során történik. A tehetséges gyermekek számára igyekszünk olyan lehetőségeket, tevékenységeket biztosítani, amelyek képességeik kibontakoztatását segítik. A tehetséggondozás fejlesztő programja két síkon történik:

• óvodai csoportokban a napi tevékenységbe ágyazva
• kiscsoportokban kreativitást fejlesztő tehetséggondozó foglalkozások keretében

• Mindkét nevelési terület áthatja az egész óvodai életet, feladataik valamennyi formái beilleszkednek a mindennapokba.
• Az értelmi nevelés a gyermek kíváncsiságára alapozott, tágan értelmezett tanulás. Kitüntetett módja ebben az életkorban az utánzás, a felnőtt és a társ mintájának követése spontán helyzetekben. Fontos alapja a felnőtt és a gyermek közötti szoros érzelmi kapcsolat. A gyermek a környezetével való minden kapcsolatteremtésben tanul.
• Cselekvési alkalmakat hozunk létre melyben tiszteletben tartjuk, ha valaki „csak” szemlélődik. Az érési folyamatot szolgálni, és nem erőltetni kívánjuk.
• Gyakori próbálkozás, sok ismétlési lehetőség, tapasztalatszerzési alkalom megteremtésével tanítjuk a gyermekeket, alakítjuk gondolkodási sémáikat, ismereteik rendszerét, problémamegoldó gondolkodásukat. Figyelembe vesszük, hogy az óvodáskort a nem tudatos tanulástól a tudatos tanulás felé való haladás jellemzi.

Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. A gyermekek anyanyelvi képességeinek fejlettsége az óvodapedagógus munkájának egyik legfontosabb fokmérője. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását, és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai életének kezdését.

Az óvoda fejlesztési feladatainak a család, a környezet megismeréséből kell kiindulnia, és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejtenie. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve lehet értelme.

A gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartása, ösztönzése a beszélő környezet megteremtésével érthető el. A helyes minta és szabálykövetés a javítgatás elkerülésével, a természetes beszéd és kommunikációs kedv fenntartásával, ösztönzésével és a gyermeki kérdések támogatásával érthető el. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására az óvodai élet minden tevékenységében szükség van. Ezek a beszédészlelés, beszédértés, szóbeli emlékezet, szókincs gyarapításával valósulnak meg.

Ennek érdekében fontosnak tartjuk az együttműködést a logopédussal és a családdal.

Az óvoda a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.

A kommunikáció, a kifejező készség, a beszéd révén tetten érhető a gyermek szocializálódása, belső élmény- és képzeletvilága, az értelmi fejlődése és természetesen az iskolakészültsége is. Az óvodáskor végére az anyanyelv alakulásának, fejlődésének, jellegzetességeinek megismerésével képet kapunk a gyermek személyiségéről és képességeiről.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

• A beszédük a nyelvi szabályokhoz illeszkedve jól érthető, megfelelő hangsúlyozású, hanglejtésű, hangerejű és ritmusú.
• Helyesen használják a névmásokat, névutókat, az igeidőket, és az igemódokat.
• Képessé válnak mások végig hallgatására, véleményük megfogalmazására.
  IV. Az óvodai élet megszervezésének elvei

„Mint a kertész fát ültetünk, reményt ültetünk, hogy a vesszőnyi csemetéből majd évek múltán gyümölcsöt és friss levegőt adó szép fa legyen.”

 

A nevelő munka kulcsszereplői a szakmailag képzett óvodapedagógusok, akik mindenben együttműködnek a családdal.

Az óvodai nevelés egész időtartama alatt a nevelőmunkát óvodapedagógus végzi, aki egész személyiségével modell, minta a gyermek számára.

A munkarendet heti váltással alakitjuk ki, ehhez az óvodapedagógusok kiemelt együtt működésére van szükség.

Az óvodapedagógusok és dajka nénik közötti munkakapcsolat a sajátos feladataiknak megfelelően jól összehangolt. A dajkák munkája hozzájárul az óvodai nevelés eredményességéhez.

Az egységes óvoda-bölcsőde intézményegységben két óvónő egy gondozónő és egy dajka látja el a gyerekeket.

A nevelőközösségnek belső igénye az önképzés, továbbképzéseken való szakmai fejlődés. A sajátos feladatok problémamentes megoldása érdekében szoros a kapcsolattartásunk a megfelelő szakemberekkel (pszichológus,  logopédus)

Az óvodapedagógusok szak- és továbbképzésének biztosítása: differenciáltan egyéni érdekeket is figyelembe vevő tervezéssel, szervezéssel.

Az óvodáink rendelkeznek a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvodáink működési feltételei biztosítottak, a csoportok száma 6, a nevelés két település óvodai épületiben történik. Csoportszervezési koncepciónkat helyi adottságok, a szülői igények és a csoportlétszámok döntően befolyásolják.   

         ­- vegyes életkorú csoportok

         - osztott csoportok

 A nyírturai óvoda épülete a folyamatos körszerűsitéseknek köszönhetően megfelel a nevelési céloknak.

Az óvodai nevelés három csoportban történik. Két csoporthoz közös mosdó és öltöző helyiség tartozik. A harmadik csoport külön bejárattal, öltözővel és mosdóval rendelkezik. Az iroda helyisége ad helyet a logopédus és a pszichológus tevékenységéhez. Az óvodához tartozik egy a dolgozók öltöző helységéül is szolgáló mosókonyha, itt kapott helyet a felnőtt mosdó és WC is.

Az óvoda épületében kapott helyet a konyha.

A gyermekek számára napi háromszori étkezést biztosítunk.

Az óvoda tárgyi feltételei megfelelőek.

Csoportjaink jól felszereltek, sok fejlesztő eszköz áll rendelkezésünkre. Az óvoda játékkészleteit jótékonysági vásárok bevételeiből gazdagitjuk. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a pályázati lehetőségeket.

A nagyméretű füves udvar, sok mozgásfejlesztő játékkal, homokozóval, rollerozásra, kerékpározásra alkalmas térköves járdával lehetővé teszi a gyerekek mozgásigényének kielégitését.

A sényői óvóda az általános iskolával közös épületben működik. Az óvoda helyiségei tágasak, világosak, jól felszereltek. Az óvodai nevelés három csoportban történik.. A csoportok eszközökkel, játékokkal jól ellátottak, a  nevelő közösség jótékonysági vásárokból és pályázati forrásokból folyamatosan bővíti.  Minden csoporthoz külön mosdó helyiség tartozik. A modern folyosó öltözőszekrényekkel áll a gyerekek rendelkezésére. A dolgozók kényelmét öltöző – mosdó - wc – raktárhelyiségek szolgálják. A napi háromszori étkezést külső beszállítótól, melegítő konyhán keresztül biztosítják. Az óvoda udvara fa udvari játékokkal jól felszerelt, térköves résszel biztosítja a gyerekek számára a megfelelő mozgás lehetőségét.

 Óvodáink épületeit, udvarait, berendezéseit oly módon alakítottuk ki, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen testméreteiknek, biztosítsa egészségük megőrzését, fejlődését.

A tárgyi felszereléseket, amelyeket a gyermekek használnak számukra hozzáférhető módon és biztonságukat figyelembe véve, az Európai Unió szabványainak megfelelően helyezzük el.

Az óvodánk igyekszik megfelelő munkakörnyezetet biztosítani a munkatársaknak és lehetőséget teremt a szülők fogadására.

Fontosnak tartjuk a problémaérzékenységet, a humánumot, a megértést, az előre mutató segítséget és a kölcsönös bizalmat.

Feladatunk segíteni a gyermekek testi – szociális – értelmi és esztétikai készségeinek kialakulását.

Az óvodai élet szervezése olyan céltudatos pedagógiai tevékenységben valósul meg, amelyben a folyamatosság, a nyugalom, a rugalmasság, a rendszeresség és stabilitás jellemző.

A napirend és a hetirend biztosítja a gyerekek egészséges fejlődését és fejlesztését azzal, hogy a párhuzamosan végezhető differenciált tevékenységek között harmonikus arányokat alakít ki, amely szem előtt tartja a játék kitüntetett szerepét. (1.sz. melléklet)

Alkalmazkodik a gyermekek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra és igényekre.

A napirend 10 órás nyitva tartásra vonatkozik, mely idő alatt a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógusok irányítják. Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyerekekkel, közben segíti önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal.

A heti rendet és a napirendet meghatározó pedagógiai szempontok és alapelvek

- biztosítsa és erősítse a gyerekek szokásrendjének alakulását

- biztonságot, nyugalmat, rendszerességet tükrözzön és éljen meg a gyermek

- legyen rugalmas (élmények, események, időjáráshoz való alkalmazkodás terén is)

A két óvodapedagógus – a dajka nénik bevonásával – együtt készíti el pedagógiai feladatait, az egyéni és közös pedagógiai munka tartalmát.

A hét minden napjára a játékos tapasztalatszerzés szervezése a jellemző, kötetlen formában:

- környezet megismerése és természet védelme, élménynyújtás,

- környező világ megismerése, matematikai ismeretek,

- vizuális nevelés,

- zenei képességfejlesztés,

- mese, vers, dramatikus kommunikációs játékok.

Kötött formában egy testnevelés foglalkozás szervezése történik.

Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését a fejlődésük nyomon követését különböző dokumentumok, továbbá az óvodapedagógus által készített nem kötelező feljegyzések, dokumentumok is szolgálják.

Az Országos Alapprogram alapján készített Helyi Nevelési Programot a nevelőtestület fogadja el, az intézményvezető hagyja jóvá.

Pedagógiai dokumentumaink:

- Helyi Nevelési Program

- Csoportnapló

- Beiratkozási napló

- Beírt gyermekek anamnézis lapja

- Fejlődési napló

- Felvételi és mulasztási napló

- Az óvodapedagógus által készített – nem kötelező – feljegyzések, dokumentumok

- MIP és Mérések

A szülő kérésére az óvodapedagógus tájékoztatást készít a gyermek fejlődéséről, javaslatot tesz a további fejlődéshez szükséges fejlesztés feladatairól.

• Az óvoda és a család kapcsolata

Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését.

Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

Annak érdekében, hogy a gyermeket a neki legmegfelelőbb módon neveljük, szükség van a szülőkkel való együttműködésre, nyitottságra, őszinteségre. Lehetőséget nyújtunk az óvodában folyó pedagógiai munkában való aktív részvételre, a közös gondolkodásra, ezek gyakorlatban való érvényesítésére.

 

v  Az óvodába lépés előtt minden gyermeket meglátogatunk a biztonságérzet megalapozása céljából. Ezt szolgálja a beszoktatás is, melynek lehetőségét felajánljuk minden családnak. Időtartama a gyermek egyéni fejlettségétől, reakciójától függ.

v  A gyermekkel kapcsolatos problémák megoldása közös feladat, a személyre szóló nevelési célkitűzések megbeszélésére szolgál a közös párbeszéd.

v  A differenciált személyiségfejlesztést célozzák a fogadó órák, nyílt napok, melyek szervezése rugalmasan történik a problémához, egyéni érdeklődéshez kapcsolódva.

v  A gyermekcsoport egészére vonatkozó feladatok megbeszélésére a szülői értekezletek szolgálnak.

v  Az óvoda ünnepi előkészületeire, jeles napjaira, hagyományainak őrzésére, alakítására, közös kirándulásokra, egyéb rendezvényekre a szülőket szeretettel várjuk.

v  A szülők bevonása az óvodában a gyerekekkel együtt megvalósuló tevékenységekbe, kezdeményezésekbe (pl. szelektív hulladékgyűjtés stb.).

• Az intézményekkel való kapcsolattartás

Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a gyerekek életében.

v  Egészségügyi intézmények

- gyermekorvos

- védőnői szolgálat

v  Szociális intézmények

- Családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat

 

v  Közművelődési intézmények

- Művelődési ház

- Könyvtár

 

v  Oktatási intézmények

- Általános iskola

- Pedagógiai szakszolgálat

v  Egyház

v  Kisebbségi önkormányzat

- Etnikai kisebbséghez tartozó gyerekeket nevelő óvoda kapcsolatot tart a kisebbségi szervezetekkel

 

A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükségletekhez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában óvodánk nyitott és kezdeményező.

 

1. Játék

Az óvodás gyermek világa a játék.

A szabad játékban érzik magukat a legjobban, tudják nagyon jól, hogy mi számukra a legfontosabb, a legfejlesztőbb. Szeretnek játszani és minden alkalmat és lehetőséget megragadnak arra, hogy játszhassanak. A szabad játék a nevelés leghatékonyabb eszköze.  Így válhat a játék kiemelt jelentőségű, tájékozódó, kreativitásukat fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé.

 A játék ennek a kornak az alaptevékenysége és egyben legfejlesztőbb, leghatékonyabb és legfontosabb tevékenysége. Mindezek mellett a differenciált készség és képesség fejlesztésre gyakorolt hatása jelentős.

 

1.1  A felnőtt helye és szerepe a játékban

A felnőtt szerepe igen sokrétű és rendkívül fontos a játékban. Az óvónő a játék iránti elkötelezettségével, magatartásával, szeretetével olyan mintát, értéket közvetít a gyerekek számára, melyek a későbbiekben meghatározóak. Ugyanakkor a szülők felé is helyét és szerepét megilletően képviseli a játékot.

A pedagógusok felelőssége nagyon nagy, mert változó világunkban is meg kell kapniuk az óvodáskorú gyermekeknek azt, ami megilleti őket – és ez a játék, elsősorban a gyermekek által kezdeményezett szabad játék.

A felnőttek helye, feladata és szerepe az alábbiakban nyilvánulhat meg

1.2.A játék helye, ideje

Az örömteli, zavartalan játékhoz megfelelő helyre, időre és térre van szükség. Ezzel kapcsolatosan tartsuk szem előtt, hogy egyszerre több igényt kell kielégítenie a játszóhelynek. A jó játszóhely játékra inspirál, a játékbeli elképzelések megvalósíthatóak, megteremtik azt az intim szférát, mely a külvilágtól elhatárolja a gyerekeket. A terek, a formák, az anyagok, a színek és a távolságok mind-mind kihatnak a gyerekek játékára, óvodai életére. Biztosítják a különböző játékformákhoz, a gyakorlójátékhoz, a szimbolikus-szerepjátékhoz, a konstruáló játékhoz, a szabályjátékhoz a megfelelő teret.

A játszóterület (óvodai csoportszoba, gyermekszoba, kuckó, udvar, kert stb.) kialakításánál gondoljunk arra, hogy mindig más és más módon biztosítsuk a helyet, a gyermekek fejlődését, játékfejlődését figyelembe véve.

Vannak olyan játéktevékenységek, amelyekhez nyugalmasabb, zártabb terek szükségesek, vannak viszont olyanok, amelyekhez elengedhetetlen a nagyobb tér.

Ahhoz, hogy a játék az óvodás korú gyermek legfontosabb, leghatékonyabb és legfejlesztőbb tevékenysége legyen időre, méghozzá elegendő időre van szükség.

A szabadjáték kialakulásához hosszú és összefüggő idő a legalkalmasabb. Ehhez a napirendünk rugalmasan alkalmazkodik. Az óvodapedagógus tudatos módon biztosítja az indirekt játék idejét és helyét.

A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.

2. Művészeti nevelés

Óvodánkban a művészeti nevelés hangsúlyos szerepet kap.

A művészet szeretete, ismerete, esetleg valamely művészeti ág művelése, az emberi kultúra, hagyományainkkal való ismerkedés már óvodáskorban elkezdődik.

Az esztétikum, már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre.

Az óvodapedagógus mindennapi feladata megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Megcsodálni egy madár énekét, megvizsgálni egy őszi falevél színeit, a virágzó fákat, vagy egy szép színes mesekönyvet kezükbe venni, ugyanazt az esztétikai élményt jelentheti.

Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat ábrázoló környezet vegye körül a gyermekeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekekre.

A művészet nem más, mint a világ megismerése, sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. A művészeti nevelés mindenekelőtt az egyéniség színeinek kibontakoztatása. Törekedjünk arra, hogy a gyermek maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtsunk segítséget, ha ő maga kéri és igényli.

Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Segítségül szolgál kibontásában az oldott légkör, a nagy mozgás és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök biztosítása. Minél több alkalmat kell adni arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban stb. kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat.

A művészeti tevékenységek fogalomköre rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. A mese-vers az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája.

A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor.

„Nem mindegy hogy milyen az első benyomás, mely tovább rezeg bennünk, és amit sok-sok éven keresztül viszünk magunkkal.”

Célunk, hogy olyan gyermekek hagyják el az óvodánkat:

• akik erősen kötődnek a meséhez, zenéhez, az alkotó tevékenységekhez, a kis mesterségekhez
• akik megtapasztalhatták népi kultúránk értékeit
• akik tudnak nevetni, felfedezni, rácsodálkozni
• akik képesek barátkozni, kapcsolatokat létrehozni, ápolni és megőrizni

2.      Vers, mese

Célunk:

• A gyermekek érzelmi, erkölcsi, értelmi fejlődésének pozitív személyiségjegyeinek megalapozása.
• Irodalmi fogékonyság megalapozása
• Igény kialakítása az irodalmi élményekre
• A könyvvel való helyes bánásmód elsajátíttatása

Irodalmi nevelésünknek fontos, hangsúlyos szerepe van az esztétikai, az anyanyelvi nevelésben, fejleszti a kommunikációs képességet. Összefonódik a zenével, énekkel, a mozgásos játékokkal, élményvilágával hat a gyermek alkotásaira. Az óvodáskorú gyerekeknek a legjobban megfelelő irodalmi műfajok a vers és a mese. A csoportokban e két műfaj minden nap jelen van. A pedagógiai tevékenység fontos és szerves része, a csoport és az egyes gyermek igényének megfelelően. Az irodalom közege a nyelv, ezért alapvető követelmény, hogy csak nyelvileg tiszta és értékes mesét, verset halljanak a gyerekek. Segítségükkel emberi kapcsolatokat, viselkedéseket tanulnak meg, segítik a gyermekek számára a természeti és társadalmi környezet, a világ megismerését, fejlesztik önismeretét, kommunikációját, fantáziáját. Itt egyaránt helyet kapnak a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi művek.

Az óvodapedagógusok feladatai:

A meséléshez, verseléshez szükséges a nyugodt, csöndes környezeti feltétel megteremtése. Az elmélyülést fokozza az óvónő hiteles, szép és igényességgel átélt előadásmódja. Egy-egy verset, mesét kívánság szerint többször is mondjon el az óvónő a gyerekeknek.

Egyéni bánásmóddal biztosítjuk a beszédfejlődésben elmaradt gyerekek felzárkóztatását (inger gazdag környezettel, sikerélmények biztosításával és egyénre szabott fejlesztéssel). Anyanyelvi fejlesztő munkánkhoz logopédus segítségét vesszük igénybe.

Az óvónő a mese, a vers gazdag tárházával, ismeretével rendelkezzen. A művek tolmácsolása közben törekedjen a kommunikáció-metakommunikáció adta sokszínű lehetőség alkalmazására.

Az óvónőnek ismernie kell a gyermek otthoni irodalmi élményét is, a családi szájhagyományban élő meséket, mondákat. Ezeket be kell építenie a tervezőmunkájába. A könyvek szeretetére, megbecsülésére meg kell tanítani a gyermeket. Ezt a példamutatáson túl a csoportok szép és igényes könyves környezete, a könyvtár /múzeum/ látogatásai is segítik. Ezek a sokszínű és változatos irodalmi, művészeti hatások is fokozzák a gyermekben az irodalmi alkotások /a könyv/ iránti érdeklődését, fejlesztik képzeletét, gondolatvilágát, az irodalmi művek befogadását és tevékenységeikben való felidézését: kommunikáció, mozgás, játék, vizuális tevékenység során. Nagyon fontos, hogy az irodalmi művek nevelő – személyiségfejlesztő hatásában legyen jelen a humor, a derű, a vidámság is.

Az óvodáskor kezdetén a gyermek nagyon sok ölbe vevő, hőcögtető, kiolvasó rövid verset, alkotást, hangutánzó népi mondókát, hívogatót, rövid, örömet adó mesét halljon az óvónőtől. Témáik változatosak legyenek, kapcsolódjanak a természet, az évszak változásaihoz, az ünnepnapokhoz, a hagyományokhoz. A felnőttek gyermek kapcsolatát az egyéni bánásmód, az egyéni igények figyelembevétele és tisztelete jellemezze.

A gyerekek az óvónői és az óvónővel együttes tevékenység hatására /játékos beszéd-mozgás, könyvnézegetés…/ maguktól is elkezdik ismételni a hallott szövegeket. Ezek mindig kapjanak megerősítést, mert a sikerélmény fokozza a gyermek érdeklődését, amelynek hatása az irodalmi művek elsajátítása terén jelentős. Engedjünk teret a gyermek saját vers és mese alkotásainak, annak mozgással vagy ábrázolással történő önkifejezésére.

A gyermek személyiségfejlődésnek /életkora/ figyelembevétele alapján bővítse az óvónő a versek, mesék, mondák tárházát, hosszabb, nagyobb figyelmet /időt/ igénylő irodalmi alkotásokkal: tárgyak, állatok, természeti jelenségek, néphagyomány, népmese, népköltés kínálta lehetőségekkel. A vidám, humoros irodalmi alkotások is legyenek jelen. Fokozatosan ismerjék fel a gyerekek az ünnepek, az évszak változásait –összefüggéseit, a kapcsolatokat az irodalmi művekben. Az óvónő /felnőttek, a szülők/ báb és dramatikus játéka élményt jelentsen a gyermek számára, motiváló legyen a gyermeki újraalkotásra.

A báb és dramatikus felnőtt játékba fokozatosan vonja be az óvónő a gyereket is, ezáltal gyakorolja, tanulja a bábjátékot, a dramatikus játékot.

E játékok eszközei egész nap folyamán hozzáférhetőek legyenek a gyerekek számára, mert segíti-ösztönzi az újraalkotást, az önálló és a társakkal együtt történő újraalkotást.

Legyen a mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

• várják, igénylik a mesehallgatást, önmaguk is képesek önálló mese, történet létrehozására,
• szeretik lapozgatni, nézegetni a színes képeskönyveket,
• szívesen mesélnek, báboznak, dramatizálnak, önállóan a szerepeket kiosztják,
• vigyáznak a könyvek, az eszközök épségére.

 

4. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

 

„A zene varázslat, képes az embert olyan lelkiállapotba hozni,

amely semmilyen más módon nem érhető el.”

Célunk:

• A közös éneklés, a közös játék örömének megéreztetése, megszerettetése,
• zenei ízlésformálás,
• a gyermekek zenei élményhez juttatása, zenei anyanyelvük megalapozása,
• zenei képességek, készségek alakítása, mozgáskultúra fejlesztése

 

Az óvodai zenei nevelésünk feladata olyan élménynyújtó közös ének-zenei tevékenységek megteremtése, amely során a gyermekek felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, közös éneklés örömét.

Az ölbeli játékokkal, népdalok éneklésével, a gyermek néptáncokkal és nép játékokkal a hagyományok megismerését és tovább élését segítjük elő. E célokat figyelembe véve a művészeti nevelési kísérletünk, melynek témája a gyermekek zenéhez kapcsolódó sokféle egyéni megnyilvánulása.

A zenei képességek fejlesztésével különböző mértékben ugyan, intenzív fejlődésnek indul a gyermek valamennyi képessége.

 

A fejlesztés, a zenei alapkészségek az alábbiakban valósulnak meg:

-          ritmusérzék fejlesztése

-          hallás fejlesztése, éneklés

-          mozgás, improvizáció, zenei kreativitás, mozgásesztétikum fejlesztése

-          komplex zenei nevelés (zenei és mozgás improvizáció és mozgásesztétikum)

A hármas alapkészség többféle módszerrel valósítható meg. A módszer kiválasztása mindig a konkrét feladattól függ, amelynek érzékeltetnie kell a feladatot, élményszerű legyen. A komplexitás mellett a képességek fejlesztése is jelen van. Mindezek épüljenek a fokozatosságra.

A zenei élménynyújtás mindennapos jelenléte a legfejlesztőbb hatású. A zenei anyanyelv alapozása szoros kapcsolatban van a nyelv kifejező gyakorlásával.

Fontos a példaadás. Az óvodapedagógus helyes artikulálása, testtartása, tiszta éneklése utánzásra készteti a gyermekeket. A mintaadás pozitív hat a gyermekek nyelvi-kommunikációs fejlődésére.

 

A zenei nevelés jól fejleszti a gyerekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, zenei kreativitását, mely jó hatással van a zenei ízlésvilág formálódására. Ebben a folyamatban a zenehallgatásnak fontos szerepe van. Az anyag megválasztásánál figyelembe vesszük a kortárs művészeti alkotásokat és a nemzeti etnikai kisebbség zenei kultúráját.

Az óvodapedagógus tudatosan odafigyelő munkája során kell, hogy észrevegye a kínálkozó lehetőségeket. A megfelelő feltételek megteremtése teszi lehetővé, hogy sokszínű zenei élményt szerezzenek az óvodapedagógus éneke és közös felnőtt-gyermek énekes játékával. Fontos ismerni azokat az énekeket is, amellyel a gyermek az óvodáskort megelőzően már találkozott. Ezek éneklése a bizalmat, biztonságérzetet erősíti a gyermekben, valamint az óvodapedagógussal történő együttműködésre, közös éneklésre ösztönöz. Ezek a közös élmények elősegítik a beilleszkedést, a későbbi szocializációs folyamatot. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részesévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.

 

A zenei nevelésnek sokoldalú kapcsolatformáló hatása van. A társas kapcsolatok ebben az életkorban változnak, a gyerekek közötti szimpátia-antipátia viszonyok folyamatosan átrendeződnek. Ezek formálására maximális lehetőséget nyújt a zenei nevelés folyamata. Segít becsukni a megnyílt mélységeket és átvezet a hétköznapok folytatásába.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

• A gyermekek örömmel játszanak énekes és népi játékokat.
• Biztonsággal megkülönböztetik az egyenletes lüktetést, és a dalok ritmusát.
• Mozgásuk összerendezett.
• Néhány megismert dalhoz ritmushangszereket használnak.
• Egyszerű táncos mozgásokat végeznek zenére.
• Élvezettel tudnak zenét hallgatni.

A művészeti kompetenciák kibontásában jó lehetőséget nyújt az óvodai néptánc, népi gyermekjátékok, játékfűzés és a mondókafűzés, ritmushangszerek, furulya.

Célunk, nemzeti kultúránk és szűkebb környezetünk hagyományainak továbbvivése, népi játékokon keresztül. Elsődleges feladatunk, hogy megszeressék a néptáncot, népzenét, kedvüket leljék a talpuk alá szóló muzsikaszóban. Magatartásukat, viselkedés kultúrájukat formálja a színpadi megjelenés. A népviselet szépségének elfogadása, megkedveltetése hazafias érzelmeket alapoz meg. Az óvodában a játékok tulajdonképpen azáltal válnak „táncossá”, hogy olyan apró momentumokra is odafigyelünk, ami a felnőtt tánchagyományból vihető át anélkül, hogy a gyermekeknek idegen, erőltetett lenne.

A népi hangszerek megismerésének gazdag tárházát kínáljuk fel, amelynek keretében lehetőséget biztosítunk dallamjátszó hangszerrel való ismerkedésre egyszerű gyermekdalok megszólaltatásán keresztül.

Az egyéni ütemben történő fejlődés lehetőségének biztosítása és a fokozatosság elvének betartása fontos szempont számunkra.

Az óvodapedagógus célja, hogy mindezeken a tevékenységeken keresztül ébresszen fel a gyerekben magasabb rendű igényeket.

 

„Szeretlek, és bízom benned

képes vagy rá.

S ha nem sikerül nem baj.

Ez csak egy próbálkozás.”

5. Rajzolás, mintázás, kézi munka

Célunk:

• A gyermekekben az esztétikum iránti fogékonyság és alkotás iránti vágy felkeltése.
• Élmény- és fantáziaviláguk képi, szabad önkifejezése.
• Tér – forma – szín képzetük gazdagítása, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítása.
• A gyermekek finommotorikus képességének fejlesztése.

A gyermek ábrázoló tevékenysége a vizuális nevelési lehetőségek legfontosabbika.

A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül, amely a mese, a vers, az ének, az énekes játék eszközeivel, a gyermeki ábrázolás ösztönzése alkotó légkör megteremtésével, változatos lehetőségek felkínálásával történik.

A verbális és vizuális világ megismerése a gyermekek számára a legösszetettebb tevékenységi forma. E nevelési terület szerves része az óvodai nevelés rendszerének, mely szoros kölcsönhatásban áll minden más nevelési területtel /komplexitás/. Valamennyi óvodai csoportunkat esztétikai igényesség jellemzi. Gyermekeink felfedezik, keresik és kutatják a szépet. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül.

A motiváltság ereje, a vizuális eszközök – késztetik a gyermeket bármikor arra, hogy ez a tevékenység beépüljön a játékukba és visszatükröződjön vizuális tevékenységeikben. Megfigyelhető csoportjainkban a változatos, sokrétű technikák alkalmazása. A nap bármely szakában a gyerekek szükségleteiknek, igényeiknek megfelelően használják a kiválasztott eszközöket. Engednünk kell, hogy Ők maguk fedezzék fel, hogy milyen a világ. Így kreativitásuk egész személyiségük fejlődése kedvezően változik. Alkotó módon játszanak: gondolatukkal, érzelmeikkel, színekkel és formákkal egyaránt. Érdeklődéssel, kitartással, aktivitással, hatalmas alkotóvággyal vesznek részt az új technikák elsajátításában.

Műveik kifejezővé válnak, tükrözik a világról szerzett ismereteiket, de elsősorban érzelmi megnyilvánulásaikat. Amit nem tud ábrázolni, azt hozzámeséli. A beszéd mellett az ábrázolás egy újfajta önkifejezési móddá, közlő nyelvvé válik.

Az anyanyelvi nevelési feladatai jelen vannak a rajz, a mintázás és a kézi munka tevékenységében egyaránt. A sokféle technikai megoldással létrehozott alkotások egyben előkészítik a gyermeket a modern műalkotások iránti fogékonyságra.

A kézimunkázás széleskörű anyagismeretet, munkafogást, technikai ismeretet eredményez. Megszeretteti a munkát, fejleszti a gyermek alkotó tevékenységét. Ezen tevékenységek folyamatában fontos megismertetnünk az eszközök célszerű, biztonságos, kreatív használatát.

A pedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.

Nevelőtestületünket magas szintű igényesség, önművelés jellemzi, melynek eredményei lemérhetőek a gyermek személyiségének fejlesztésében. A szülőket is bevonjuk az óvodai életbe oly módon, hogy az óvodapedagógus kezdeményezi egyes technikák megismertetését nyílt napok és munkadélutánok keretében.

Maga a tevékenység s ennek öröme fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

• Élményeiket, elképzeléseiket egyéni módon jelenítik meg alkotásaikban
• Részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása jellemzi alkotásaikat
• Önállóak a megismert technikák alkalmazásában, örülnek alkotásaiknak és a közösen elkészített kompozícióknak.
• Megfogalmazzák értékítéleteiket, beszélgetnek, véleményt formálnak az elkészült alkotásokról.

Célunk:

• a gyermekek edzettségének megalapozása a testmozgás segítségével,
• játékos mozgások teremben és szabadlevegőn eszközökkel és eszköz nélkül, spontán vagy szervezett formában.
• természetes mozgáskedv megőrzése, megszerettetése, mozgásigény kielégítése.

Mozgásfejlesztés a szabadjátékban:

Törekszünk a mozgásra inspiráló biztonságos környezet kialakítására az udvaron, csoportszobában egyaránt. A mozgásos játékok figyelembe veszik az egyéni szükségletet, képességet, minden gyermek számára lehetőséget biztosít természetes mozgásra (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás).

A szabad mozgás, a szabadban végzett mozgástevékenység a legfejlesztőbb hatású. Az óvodapedagógusnak a tervezés során az évszak adta mozgáslehetőség biztosítására nagy gondot kell fordítania. Ütemezni szükséges időben és feladat-meghatározásban kell.

A gyerekek testedzése, mozgásvágyának és mozgásigényének kielégítése a gyerekek spontán tevékenysége és az óvodapedagógus által tudatosan tervezett, szervezett mindennapos testneveléseken és testnevelési foglalkozásokon keresztül valósul meg. E folyamatokban hangsúlyosan kell érvényesíteni /figyelni/ a gyerekek egészséges testi-lelki fejlődésére. Az egészségvédelemnek igen hangsúlyosnak kell lenni, amiben kiemelkedő az óvónő modell szerepe.

Testnevelés

 

Az egészséges életmód kialakításának szerves része a testedzés, a játékos mozgás, a testnevelés. A testnevelés mozgásanyaga, segíti a gyermekek anatómiai és élettani fejlődését. Kifejti kedvező hatását az idegrendszerre, a légző- és keringési szervekre. Hozzájárul a helyes testtartás kialakulásához, a tartáshibák megelőzéséhez, a testi képességek fejlődéséhez.

Az egészséges életvitel igényére nevelés keretén belül a testi képességek fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetünk:                                                                                                                                        

      .  Kondicionális képességek fejlesztése.

- Állóképesség fejlesztése életkornak megfelelően, folyamatosan és fokozatosan pl.: hosszantartó lassú és közepes iramú futások, hosszú ideig végzett csúszások és kúszások

-   Erő fejlesztése, pl.: szökdelés, távol-, magasugrás, kéziszer gyakorlatok

- Gyorsaság fejlesztése, pl.: gyors futás, futó játékok, irányváltoztatások, megállások, különböző testhelyzetek felvétele

• Koordináló képesség fejlesztése
  • Térbeli tájékozódás, pl.: természetes támaszgyakorlatok, irányváltoztatás, célba dobások
  • Egyensúlyozó képesség, pl.: egy lábon állás, gurulás a test hossztengelye körül, guruló átfordulás előre
  • Ritmusképesség fejlesztése, pl.: járás, futás, ciklikus mozgás zenére
  • Reakció készség fejlesztése, pl.: megadott feladatok végrehajtása különböző, megadott jelekre
  • Izomérzékelő képesség fejlesztése, pl.: kézi szergyakorlatok, bordásfalon függeszkedés, fekvőtámasz
• Mozgékonyság, hajlékonyság fejlesztése

o   nyújtó hatású gyakorlatokkal

Mindennapi testnevelés

Célja: A gyermekek számára a mozgás jó, kellemes, élményt adó, testet-lelket edző tevékenység legyen.

A mindennapi testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok), melyet a testnevelés foglalkozás anyagából merítünk.

Verbális fejlesztés, azaz a beszéd észlelése és értése szintén minden életkorban legyen hangsúlyos. A mozgástevékenység fejlesztés során előforduló szó, kifejezés a gyerek szókincsét bővíti. Az irányok és a testrészek nevei mozgással egybekötve vésődnek be a leghatékonyabban.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

• A gyermekek szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékokban,
• Betartják a szabályokat a különböző versenyjátékokban,
• Ismerik az irányokat, tudnak térben tájékozódni,
• Tudnak ütemtartással járni,
• A gyermekek nagymozgása, finommozgása, egyensúlyészlelése, összerendezett mozgása kialakul.

Az optimális mozgásigény kielégítése eredményeképpen a gyermekek mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesebben fejlődik a mozgáskoordinációjuk és a finommotorikájuk.

Feladatunknak tekintjük a szülők szemléletének formálását.

Mottó:

„A gyermek fejlődésének szabadsága nem azt jelenti, hogy egyszerűen magára hagyjuk, hanem azt, hogy segítő szeretettel emeljük köréje a megfelelő környezetet.”

(Maria Montessori)

Célunk:

• A szűkebb és tágabb környezet felfedezése során a gyermekek pozitív érzelmi viszonyának kialakítása a természeti – emberi – tárgyi világ értékei iránt.
• A környezet megismerése révén sokoldalú matematikai tapasztalatokat szerezzenek. Matematikai fogalmakkal való ismerkedés, gyakorlásuk a játék és más tevékenység közben.
• A társadalomba való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása.
• A természet megóvásához szükséges magatartási formák kialakítása. Környezettudatos magatartásra nevelés: az óvoda tárgyi környezete, és az óvodapedagógus mintaadása segítse a környezettudatos viselkedés, szokások kialakulását.

A külső világ tevékeny megismerése során:

• Az óvodás gyerek fejlődését, képességének fejlesztését a szűkebb és tágabb természeti – emberi – tárgyi környezet formálja. Spontán ismeretszerzésre gyakran van a gyermeknek lehetősége. A játéktevékenység, a környezet tele van természeti, technikai csodával, ismeretelemekkel, melyek környezeti ingerként jelentkeznek. A gyerekek szinte szelekció nélkül fogékonyak ezekre az ingerekre és a természeti – emberi – tárgyi környezet formai, mennyiségi és téri viszonyaira is.
• A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, melyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladat megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségére. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természetszeretetnek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi néphagyományok, szokások és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. 
• A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek birtokába jut a gyermek. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér, sík és mennyiségszemlélete.
• A játékos cselekvést, mely minden érzékszervüket bevonja a tapasztalatszerzésbe, az így szerzett információk feldolgozása egyéni, páros, mikro csoportos játékos tevékenységen keresztül valósul meg. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőségeket kínálnak. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természetesen idetartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak) tisztelete és szeretetet is.
• Az óvodapedagógus feladata: tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalatszerzésre és ismeretszerzésre, valamint a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Cselekvési alternatívákat kínál, elősegíti a gyermekek személyiségének, egyéni képességének sokoldalú kibontakoztatását, melyekből a gyermek szabadon választhat a benne lévő motívumok alapján. A gyermekekbe vetett feltétel nélküli bizalom gyermekközpontú nevelői attitűddel alkalmazkodik az eltérő képességekhez, viselkedéshez.

8. Matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése

Célunk:

• A gyermekek matematikai érdeklődésének felkeltése és fejlesztése.
• A környező világ matematikai jelenségeinek, összefüggéseinek felismertetése
• Matematikai tapasztalatszerzési lehetőségek biztosítása

A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Az óvodai nevelés építhet ezekre a korai tapasztalatokra. A matematikai tapasztalatszerzésnek kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. A különféle gyermeki tevékenységeknek meghatározó szerepe van a matematikai ismeretszerzésben.

• A játékban szerzett tapasztalatok
• Munkatevékenységek közben mód nyílik az ismeretek alkalmazására
• Más fejlesztési területen előforduló tapasztalatszerzési és alkalmazási lehetőségek
  • Ábrázoló tevékenység során,
  • Környezet megismerésére nevelés közben,
  • Tárgyak, személyek összehasonlítása, rendszerezése,
  • Testnevelés folyamán,
  • Zenei nevelés alkalmával,
  • Irodalmi nevelés közben.

A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére:

·         Képesek megadott vagy felismert tulajdonságok szerint válogatni, kiegészíteni, összehasonlítani

·         Értik és használják a mennyiségekkel kapcsolatos összehasonlítást kifejező szavakat

·         Összemérnek tárgyakat hosszúság, magasság, szélesség, űrtartalom szerint

·         Megkülönböztetik a jobbra-balra irányokat

·         Biztonsággal tájékozódnak a térben és síkban, ismerik az ehhez kapcsolódó kifejezéseket.

Környezettudatos szemlélet és magatartásformálás megalapozása

• A valóság felfedezése során a gyermek pozitív érzelmi viszonya alakuljon ki a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja meg azok védelmét, az értékek megőrzését.
• A környezettel kapcsolatos viselkedési minták kialakításánál kapjon hangsúlyosabb szerepet a család.

Mindezeket megvalósítva további céljaink a környezeti nevelés kiteljesedésnek elősegítése érdekében:

• Természetvédelem,
• Növények, állatok hasznosságának megismerése,
• Kirándulások, séták szervezése,
• Az esztétikus környezet és a szép iránti érzék kialakítása.
• A témákat az évszakok köré rendezzük ezáltal minden lehetőség adott arra, hogy a természetben lévő változásokat nyomon követhessék.
• Foglalkozunk a gyalogos közlekedés szabályaival, a közlekedési eszközök megismertetésével, napszakokkal, a vadon és szabadon élő állatokkal.
• Beszélgetünk a testünkről, az egészségvédelemről, az orvos munkájáról.
• Sokoldalú ismereteiket felhasználhatjuk a társadalmi környezetükben, játékok során, pedig újra feleleveníthetik tudásukat.
• A szülőföldhöz való kötődés alapjaként ismerje meg a gyermek a szűkebb és tágabb környezetét.
• Ismerjék meg a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, néphagyományok, szokások, a családi, a tárgyi kultúra értékeit. Tanulja meg ezek szeretetét, védelmét a család és az óvoda segítségével.

9. Néphagyományok az óvodában

Néphagyományaink a művészeti nevelésünk minden területén hangsúlyos szerepet kap.

A népművészet értékei, a „magyaros” nyelvezet, beépül a vers, a mese, az énekes népi játékok, a vizuális és tárgyi környezeten keresztül, a népi hagyományőrzésbe, az ünnepi szokásokba.

Mindezek a jeles napok segítik még szorosabbá tenni az óvoda és család kapcsolatát, és közben a gyerekekre is értékes fejlesztő hatással van.

A viselkedésmód az ünnephez igazodik, a közösségi alkalomhoz illő magatartás elsajátítása fokozottan előtérbe kerül.

A tiszta beszéd, a világos stílus készségének kialakítása fejlődik.

Ünnepélyes hangvételű prózai beszéd mellett

o   a közös éneklés,

o   a tánc, játék, mások előtti bemutatása,

o   az alkalmi öltözet értékelése,

o   az ünnepi étkek megismerése,

o   a szokások megismerése és előadása, a nevelés szerves része. Egy-egy ünnepre készülődve a szöveg, dallam cselekmény megtanulása valójában játék.

„Napjainkban a régi szokások megtartása a kulturális örökség ápolását jelenti a gyökerek megtartását, ami nélkül idegenek lennénk a világban”

Az óvodánk néphagyományai

      Szüreti munkák (almaszüret, szőlő szüret)    

• Adventi  készülődés
• Karácsonyi ünnepség
• Farsang
• Húsvét

A külső világ megismerésének jeles napjai:

• Az állatok világnapja
• A víz világnapja
• A föld napja
• Madarak és fák napja

Óvodánk jeles napjai:

• Mikulás
• Karácsonyi kézműves nap
• Tavaszébresztő (húsvéti kézműves nap)
• Anyák napja
• Születésnapok megünneplése
• Gyermeknap – mozogj velünk
• Móra –hét (bekapcsolódás az iskola programjaiba)
• Évzáró – Ballagás
• Iskolalátogatás
• Könyvtár-, színház-, múzeumlátogatás
• Oviszínház

Nemzeti ünnepeink

Mindezek a jeles ünnepek segítik a gyermek szocializálódását, társadalomba való beilleszkedését és hazaszeretetét.

A külső világ tevékeny megismerése hozzájárul:

• az önálló véleményalkotáshoz,
• a döntési képesség megalapozásához,
• a problémamegoldó képesség megalapozásához,
• benne rejlik az anyanyelvi nevelés komplexitása,
• a kortárs kapcsolatok fejlesztő hatásának érvényesítése.

10. Munka jellegű tevékenységek

Óvodás gyerekeink az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetből nagyon sok ismeretet, tapasztalatot szereznek a munkavégzés számos területéről. Egy-egy munkában hagyományozódik, tovább él a közös munkavégzés – alma-, szőlőszüret, lekvár főzés, savanyú káposzta készítése. Az ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódnak a régi hagyományok, amelyek a megvendégelés, a meglepetés, az örömszerzések régi szép hagyományait tükrözik, - élményforrást jelentenek a gyermekek számára. A munkafolyamatokban a felnőttek és az óvodapedagógus tevékenysége modell értékű.

A gyermek családjában, az óvodában is, és mindennap találkozik, megéli az emberi munka környezet átalakító hatását, a környezet sokszínű változásait.

A személyiségfejlődés szempontjából fontos az óvodás gyermekmunka jellegű tevékenysége, mivel kitartásra, felelősségérzetre, a kötelesség teljesítésére szoktat, s hangsúlyos szerepe van a közösség, a társas kapcsolatok formálásában.

A munkavégzés alapvető feltétele, hogy kedvvel, szívesen végzett tevékenység legyen, mely által fejlődnek a munkavégzéshez szükséges készségek, képességek, tulajdonságok ( pl.: kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság ). Fontos, hogy az óvodapedagógus figyelembe vegye a feladatok adásánál a gyermek nyitottságát, helyzetfelismerő képességét, fejlettségét.

Munkafajták:

• Alkalomszerű megbízatások (a gyermekek szükségleteit kielégítő munkák)
• Naposi munka,
• Környezet rendezése
• Növény- és állatgondozás,
• Önkiszolgálás,
• A gyermekek saját személyével kapcsolatos munkák.

A munkavégzés együttműködésre ösztönzi a gyerekeket, fejlődik szociális érzékük. A munka céltudatos tevékenység, önállóbbá válásával a gyermekek tevékenységébe beépülnek a szóbeli kifejezések.

Az óvodapedagógus feladatai

• A gyermeki munka az óvodapedagógus tudatos pedagógiai szervezése mellett a nevelés egyik formája.

• A munkajellegű tevékenység minden esetben tartalmazzon játékos elemeket.
  • Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során élje meg a gyermek a közösségért való tevékenykedés örömét, ami a normák, értékek, szabályok kialakulásához vezet.
  • Aktív tevékenység közben formálódjon a gyermek attitűdje, önállósága, felelőssége, céltudatossága és kitartása.
  • A játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai nevelés célja.
  • A gyermek értékelése konkrét és reális legyen, melynek során párbeszéd alakul ki.
  • A nevelő értékel, dicsér és a gyermekek is hangot adnak érzéseiknek, véleményt formálnak magukról és társukról.
  • Az értékelés legyen a gyermek tapasztalataihoz, előzetes ismereteihez és saját magához mérten fejlesztő. Lényeges elem, a gyermek munkájának elismerése.

·         Munkaközben:

• Beszédkapcsolatok alakulnak az együttműködés alapjaként.
• Az információkat megértik a gyerekek.
• Szókincsük bővül (eszközök, szerszámok, edények).
• Kialakulnak a munkavégzéssel kapcsolatos udvarias megszólítás, cselekvésre szólítás, utánzásra késztetés, kérés, buzdítás, dicséret verbális kifejezései.
• A munkavégzéssel kapcsolatos fogalmak, ok-okozati összefüggések, műveletek megnevezése, mondatba foglalása.
• Az önkiszolgálást, az iskoláskort megelőző időszakban a gyermekek nagy önállóssággal, biztonsággal látják el. Észreveszik a szükséges feladatokat, azok sorrendjét tudják /pl.: étkezésnél, pihenésnél végzendő munkák/. Az óvodásgyermek igen kedvelt munkatevékenysége a naposság. A naposság sorra kerülésének szokásrendjét a gyerekekkel történő megbeszélés alapján célszerű kialakítani. A szükséges eszközök önálló biztosítása igen fejlesztő a gyermekek számára.

A gyermeki munka tudatos pedagógiai szervezést a gyermekekkel való együttműködést és folyamatos pozitív értékelést igényel. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának fontos eszköze.

„Az ismeretlen megismerési vágya, az új megismerésének kiindulópontjai a csodálkozás.

Minden érdeklődés az érzelmekben gyökeredzik.”

(Platon)

 

• A tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciájának fejlesztése, az attitűdök erősítése és a képességek fejlesztése.
• A tanulási folyamatban az óvodapedagógus célja, hogy elérje, hogy a gyermek a tanulási folyamatot önállóan járja végig. A felfedezés biztosítva legyen számára és az alkotás örömét átélhesse, ebben éli meg a tanulás szabadságát.
• Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre. Az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezett és kötetlen időkeretekben valósul meg.

A gyermeki tevékenység jelentősége a tanulás folyamatában:

Az óvodás gyermek a tevékenységben fejlődik leginkább. A tevékenységek során a gyermek azt a cselevést végzi vagy választja, amely találkozik a belső késztetésével. A gyermek képességei tevékenységek folyamatában fejlődik, tapasztalatokat szerez.

Tényeket, összefüggéseket fedez fel, amelyek tudatosodnak benne.

A  tapasztalatok és tudatosításuk során tanulási folyamat jön létre.

A tanulás lehetséges formái az óvodában:

• Az utánzásos, minta – és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás (szokások alakítása)
• Spontán játékos tapasztalatszerzés
• Gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
• Az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
• A gyakori probléma – és feladatmegoldás
• Az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozáson megvalósuló tanulás

Az óvodapedagógus feladatai:

Olyan tevékenységformák biztosítása, amely a gyermek személyiségének kibontakozását segíti elő.

Figyelembe kell venni a szabad, alkotó, eredményes tanulás lehetőségeit.

Feltételei:

• Biztonságos légkör, elegendő hely, elegendő idő, az eszközök megléte, célszerű elhelyezése.
• Szeretet, elfogadás, megértés,
• Érdeklődés, meghallgatás, odafigyelés,
• Bátorítás, támogatás, ösztönzés, dicséret, elismerés,
• Nyitottság a gyermek jelzéseire, igényeire, érzéseire, gyermekismeret,
• Önállóság, próbálkozás lehetősége, felfedező, alkotó légkör biztosítása,
• Szabadságérzet biztosítása,
• Öröm, büszkeség kimutatása.

Az egészséges fejlődés előmozdításának kulcstényezője, az óvoda és család kapcsolatrendszerének minősége. Ez a kapcsolatrendszer azért fontos, hogy a szülő betekintést nyerjen az óvodai tanulási tevékenység rendszerének megismerésébe.

A tanulási tevékenység, pedagógiai eljárás, motiváció vezetnek a helyes tanulási stratégiák kiépítéséhez. Mindezeket fontos, hogy a család megismerje.

Lehetőségek:

• Befogadás, beszoktatás,
• Nyílt napok,
• Szülői értekezletek,
• Óvodai rendezvények.
• Egyéni beszélgetések, kérdések, kérések, problémák megbeszélése.

Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire, mindezek figyelembevételével építi fel a tanulás folyamatát.

A tanulási folyamat feltételrendszerében kiemelt szerepe van a játéknak, az élményszerzésnek, a mintakövetésnek, a differenciált személyiségfejlesztésnek.

A tanulásszervezésnél a pedagógust az indirekt magatartás jellemzi, és elsősorban a feltételek megteremtése vezérli.

A differenciált fejlesztésben pontosan tükröződik, hogy az adott gyerek az adott képességben, készségben hol tart.

A tanulási helyzetekben kiemelt szerepe van a munkaformáknak, amely a differenciálásban is alapvető szerepet játszanak:

-          mikrocsoportos;

-          páros,

-          kooperatív,

-          egyéni foglalkoztatási formák.

Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.

 

A gyermek, ha 2. életévét betöltötte, jogosult az egységes bölcsőde-óvoda ellátásra az iskolaérettség eléréséig, maximum 8 éves koráig. (KT.)

A beiratkozáshoz szükséges:

-          Szülővel vagy családtaggal való megjelenés.

-          Gyermek személyét igazoló dokumentum (anyakönyvi kivonat, lakcímkártya, TAJ kártya)

A beiratkozás időpontját a települések jegyzője határozza meg. A gyermek felvételének visszaigazolása minden év augusztus 1-15. között történik.

Az új gyerekek augusztus végétől folyamatos beszoktatással érkeznek az óvodába. A nevelési év folyamán beíratni /felvenni/ gyereket csak nagyon indokolt esetben lehet.

Javaslatot tehetnek a felvételre:

-          A település jegyzője

-          Óvodavezetője

-          A Polgármesteri Hivatal gyámügyi csoportvezetője

-          Gyermekjóléti Szolgálat

-          Gyermekorvos, védőnői szolgálat

Az óvodai felvétel elbírálásának szempontjai:

-          a család anyagi-szociális helyzete,

-          tankötelezettség,

-          bölcsődei-óvodai férőhely száma.

A gyerek óvodai felvételéről dönt:

-          óvodavezető,

Fellebbezési lehetőségek:

A gyermek óvodai felvételét elutasító határozat után 15 napon belül az óvodavezetőnél szóban vagy írásban.

Másodfokon az intézmény fenntartója dönt.

A gyermek óvodába lépésekor várható jellemzői:

-          a saját személyével kapcsolatos feladatellátást kis segítséggel végzi /öltözködés – étkezés – testi higiénés feladatok/,

-          kapcsolatfelvételre – kialakítására képes, kommunikál /kivétel: az integrált nevelés fogalomkörébe tartozó gyerekek/,

-          szobatiszta.

 

Alapelvek:

-          az óvodából átadó és az iskolába befogadó pedagógusoknak ismerni kell egymás pedagógiai módszereit, elvárásait

-          az óvodapedagógus és a tanító között a gyermek és az egymás közötti kölcsönös tiszteleten, nyitottságon alapuló kapcsolatra van szükség

Az iskolába lépést megelőzően óvodai és iskolai nyílt napokon, ünnepségeken vesznek részt az érintett pedagógusok.

A tankötelezettség kezdetéhez két feltételnek kell megfelelni:

Egyrészt: a gyerekeknek az iskolába lépéshez szükséges fejlettségének (testi, lelki, szociális érettség) meg kell lennie.

Másrészt: a meghatározott életkor betöltése szükséges.

A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembe vétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre.

A gyerek attól a naptári évtől válik tankötelessé, amelyben a 6. életévét augusztus 31 - ig betölti.

A gyerek iskolai felvételéről az iskola igazgatója dönt. Az óvodapedagógus a gyerek tanköteles életkorba lépésekor a gyermek fejlettségével kapcsolatos szakvéleményt ad a szülőnek, amely a gyermek iskolai beíratásához fontos dokumentum.

A pozitív iskolavárás kialakítása elengedhetetlenül szükséges, amelynek sokféle módja van:

-          tanítói hospitálások az óvodában,

-          iskolalátogatások,

-          óvodapedagógusok tanító nénik kerekasztal beszélgetése az átmenetről

-          beszélgetés a szülőkkel,

-          előadások mindkét intézményben, a szülők részvételével

-          tájékoztatás az intézmények programjáról, módszeréről,

-          közös rendezvények.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére:

A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai munkához, az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet.

Az iskolakezdéshez szükséges feltételek:

1.  Biológiai alkalmasság.
2. Pszichikus alkalmasság.
3. Szociális érettség.
4. A biológiai alkalmasság a testi fejlettséget és egészségi állapotot jelenti, amely a testsúlyt és magasságot is magába foglalja. E mellett jelenti a mozgásszervek, statikai funkciók, az érzékszervek és az idegrendszer épségét is. Fontos a mozgások összerendezettsége és az iskolai munkához szükséges általános fizikális teherbíró képesség. Kialakul az egyoldalú dominancia, laterialitás.

A mozgásfejlődésben a mozgáskoordináció és a finommotorika területén jusson el olyan szintre, amely az iskolába lépéshez szükséges.

Viselkedését, testi szükségletei kielégítését tudja szándékosan irányítani.

2. Pszichikus alkalmasság főbb kritériumai:

-          a beszédfejlettség,

-          az intellektuális fejlettség,

-          az érzelmi és akarati érettség,

-          a munkára való képesség.

Az egészségesen fejlődő gyermek:

·         érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél;

·         gondolatait, érzelmeit mások számára érhető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni;

·         minden szófajt használ;

·         különböző mondatszerkezeteket, mondafajtákat alkot;

·         tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő vagy egyéni eltérések lehetségesek);

·         végig tudja hallgatni, és megérti mások beszédét.

·         elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről, tudja nevét és lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat, ismeri és alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait

·         felismeri az öltözködés és időjárás összefüggéseit

·         ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.

·         Elemi és mennyiségi ismeretei vannak

Intellektuális fejlettség:

·         elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről

·         az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés.

·         megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele;

·         a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi, fogalmi gondolkodás is kialakulóban van;

·         képes a feladatok rendszeres végzésére egyedül és csoportosan is.

Szociális érettség és magatartás fejlettségének jellemzői:

·         A gyereknek igénye van a közösséghez, abba beilleszkedni képes;

·         feladat- és szabálytudata van;

·         érzelmi kiegyensúlyozottság jellemzi;

·         a társakkal, a felnőttekkel tud kapcsolatot kiépíteni és együttműködni;

·         elfogadja a felnőtt irányítását;

·         képes a közösségben végzett munkára

A sajátos nevelési igényű gyerekek iskolakezdésének feltételeiben igen körültekintően kell eljárni. A szakemberek segítségét nem szabad nélkülözni. A speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint.

 E gyerekek neveléséhez, beiskolázásához segítséget ad:

- Egységes Pedagógiai Szakszolgálat

- A Szakértői és Rehabilitációs Bizottság

A neurológiai és egyéb hátránnyal küzdő gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberekkel végzett korrekció mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint. A különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériuma tükrözi a befogadó intézmény elvárásait.
VIII. Gyermekvédelem

Helyzetkép

Az óvodásgyerekek családi helyzete, kulturális, szociális háttere igen eltérő. A gyerekorvosokkal, védőnőkkel folyamatos a kapcsolattartás. Így már a gyermek óvodába érkezése előtt feltérképezhetőek a vélhető, valós problémák és tulajdonképpen a beíratással egyidejűleg kezdődik a gyermekvédelmi munkánk.

A gyermekvédelmi munka sokrétű, szerteágazó feladatrendszert foglal magába, amelyből az óvoda elsősorban a preventív és korrekciós feladatokat vállalja el.

Preventív általános gyermekvédelem, amely vonatkozik a családban eredményesen nevelt, fejlődött valamennyi gyermekre.

Korrekció: speciális gyermekvédelem, a családon belül vagy a családi környezeten kívül fejlődésben akadályozott gyermekek védelme és nevelése.

Célunk: A gyerekek harmonikus, sokoldalú személyiségfejlesztése érdekében mindazon körülmények feltárása, amelyek hátrányosan befolyásolják a gyermek fejlődését, ill. ezek kompenzálása.

Feladatunk:

 Lehetőségeink alapján az esélyegyenlőség megteremtése. Fokozott törődés, figyelem a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekekkel, nagycsaládokkal, gyermek - és családlátogatás.

Elveink együttműködő, őszinte partnerkapcsolat kialakítása, toleráns, tapintatos nevelői attitűddel. A családi nevelés tisztelete, erősítése mellett a felelősségérzetük növelése a gyermekeik nevelésében. Minden óvodapedagógus köteles a pedagógusetika követelményeit betartani (titoktartás!) a családokat érintő kérdésekben, az alapvető gyermeki jogok tiszteletben tartása! Veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyerekeket a csoportnaplóban is nyilvántartjuk.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény értelmében a veszélyeztetettség: olyan gyermek vagy más személy által tanúsított-magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.

A közoktatásról szóló törvény értelmében hátrányos helyzetű gyermek az, akinek családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította. E csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint – óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen. Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, akit tartós nevelésbe vettek.

Az egyéni és csoportos fejlesztések minden óvodapedagógus tervező munkájában nyomon követhető.

Együttműködés, kapcsolattartás a gyermek érdekében kiterjed:

-          az önkormányzat szociális és gyámügyi osztályára,

-          a Gyermekjóléti és Családsegítő szolgálatra,

-          a gyermekorvos, védőnő feladataira,

-          Általános iskola gyermekvédelmi felelősére,

-          a Tanulási Képesség Vizsgáló Szakértői Bizottság munkájára.

A gyermekvédelmi munka a nevelőtestület minden tagjának a feladata és kötelessége. Az óvodában folyó gyermekvédelmi munkát a gyermekvédelmi felelős és a vezető koordinálja.

A gyermekvédelmi felelős munkájával szembeni elvárás:

1. megfelelő gyermekvédelmi szemlélet és empátia,
2. helyes diagnosztizálási készség,
3. a gyermekekkel kapcsolatos külső információk, szakvélemények, családból származó jelzések és viselkedési megnyilvánulások adekvát értelmezése.

LEGITIMÁCIÓS ZÁRADÉK

A programot az óvoda nevelőtestülete 2014. ……………..….n tartott értekezletén, amelyen a nevelőtestület valamennyi tagja jelen volt – 100% - os szavazati aránnyal elfogadta.

Egyetértését nyilvánította ki a Szülők Közössége.

Nyírtura, 2014. ………………..

 

 

                                                                                        Csobánné Mikulás Edit

                                                                                             intézményvezető